Látnivalók

Magyarország, Székesfehérvár:

Története. A város területén bronzkori és vaskori telepek is voltak, de a rómaiak nem itt, hanem mintegy 10 kilométerrel délebbre építették fel Pannonia egyik jelentős városát, Gorsiumot (a mai Tác mellett). A honfoglalás után errefelé volt Árpád fejedelmi törzsének szálláshelye, s itt alakult ki az államszervezet első központja: 972 körül Géza fejedelem alapította meg Fehérvárt, egy mocsarakkal körülvett szigeten. Itt is temették el 997-ben. Szent Istvánt kivéve a királykoronázások a középkor végéig Székesfehérváron történtek, s a legtöbb uralkodó temetkezési helye is ez volt. A következő évszázadokban a város jelentősége még jobban növekedett, pompás paloták, templomok épültek. Legtöbbjükről azonban csupán feljegyzések szólnak, helyüket csak hozzávetőlegesen lehet megállapítani. A székesfehérvári országgyűlés kényszeríttette III. András királyt 1222-ben az Aranybulla kiadására. A török harcokban rengeteget szenvedett a város, amely először 1543-ban jutott a törökök kezére. Később többször is gazdát cserélt, s mire 1688-ban végleg visszafoglalták a törököktől, a város nagy rész romba dőlt. A megfogyatkozott magyar lakosság helyett főként németeket telepítettek be. Az elpusztult város barokk, rokokó, majd copf stílusban újult meg: ma is ezek a stílusok határozzák meg a belváros jellemző arculatát, Mária Terézia 1777-ben püspökséget alapított Fehérváron; ekkor 12000 lakosa volt a városnak. 1803-ban lecsapolták a mocsarakat és lebontották a városfalat. A XIX. század második felében Székesfehérvár vasúti csomópont lett, ez a fejlődést nagymértékben elősegítette. Majd a város a követő évtizedekben ipari központtá fejődött, kulturális élete jelentős.

Székesfehérváron született:
Goldziher Ignác (1854-1921), híres orientalistánk,
Szekfű Gyula (1883-1954), a kiváló történész,
Ybl Miklós (1814-1891), a magyar romantikus építészet legnagyobb mestere.